Családunk legvéresebb napja

• 2009-05-04
• 2 hozzászólás

Talán ott kezdeném, hogy vasárnap, anyák napján volt a 13. házassági évfordulónk, és eddig kis balesetekkel megúsztuk, bár Benedek mindig is aktívabb volt e téren. Na jó, a patkányméreg és gyöngyvirágbogyó evés nem olyan kicsike baleset, de végül bebizonyosodott mindkét esetben (gyomormosás után), hogy mégsem evett, tehát itt csak ijedtek voltunk.

A véres részek ott kezdődtek, hogy elmentem vért adni (Eszterrel mindketten rendszeresen adunk vért). Lábatlanon három havonta van erre lehetőség, jobb ezt kihasználni, mint elutazni Esztergomba vagy Tatabányára csak a véradás miatt. Szóval adtam vért, majd elmentem az oviba Benedekért. Ott már hálistenkedve fogadtak az ovónők, merthogy Benedek kezére a babaházban ráesett egy szék, amitől befeketedett a körme. Szépen lemosták, betapasztották. Benedeknek meg igazából nem volt kisírva a szeme, gondoltam nincs nagy baj. Na, otthon levettük a kötést, hogy lefertőtlenítsük (mert az oviban az elmaradt), hát még mindig dőlt a vér a körme alól. Na jó, akkor irány a gyerekorvos Nyergesen (pont rendelt még), soron kívül be, de végül is nem kellett a sebészetre bemenni (akkor még), a doktornő szépen lefertőtlenítette, majd biztosított minket arról, hogy a), nem lesz semmi baj, és b), a köröm majd leesik.

Benedek persze már akkor is azon izgult, hogy hogyan fogja így elmondani az anyák napi versét, de megnyugtattuk, hogy ez még így menni fog. Közben Eszter is elment vért adni, meg aztán a délutáni anyák napi ünnepség is nagyon jól sikerült, Benedek szépen verselt.

Otthon, játék közben az udvarunkon elesett, csontig felhasadt a térde. Igazából szerintem elég magas lehet a fájdalomküszöbe, mert vigyorogva jött be, hogy elesett és véres a gatyája, miközben spriccelt belőle vér. Én persze nem voltam otthon,  így Eszter egyik felnőtt tanítványa (köszi még egyszer Juli!) gyorsan bevitte őket Esztergomba. Benedek lábára szorítókötést szorított végig Eszter, illetve még vártak egy órát a sebészeten, mire sorra kerültek (egyébiránt külön l.f.sz a v.l.g.ba azoknak, akik az egészségügytől megvonják a pénzt), de aztán végül összevarrták a lábát, és este nyolc körül már itthon is voltak.

Benedek nagyon jól tűrte a megpróbáltatásokat. Mondtam is neki: “Kisfiam, ha úgy érzed, nem lesz jó napod, ne szállj ki reggel az ágyból, anyáddal megértünk!” Amúgy most úgy gondolom (részben azért is, mert pár hete szintén voltunk sebészeten, amikor jó másfél méterről fejre esett, betonra - egy dudorral megúszta akkor), ha rajtam múlik, 30 éves kora előtt nem lesz jogsija.

2009, Benedek, vér, baleset, Anyák Napja

Hozzászólások